75 éve történt a doni katasztrófa
2018. január 14-én, vasárnap a doni áttörés 75. évfordulója alkalmából városi megemlékezést tartottunk az Esterházy út és a Szent István út sarkánál lévő második világháborús emlékműnél. A főhajtás elején Pusztai Boglárka szavalatot adott elő, Kossuth Gergő énekelt, majd dr. Kovács Zoltán államtitkár, országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait az emlékező közösséggel.
Felidézte, a közel 207 ezer magyar honvéd 1942. április 11-én indult meg a keleti frontra. Katonáink fegyvertechnikailag, munícióban, felszerelésben, ruházatban, létszámban, valamint az élelmezés terén is jelentős hátrányban voltak az ellenséggel szemben. A magyar hadsereg feladata a Don vonalának védelme és a sztálingrádi csatát vívó német egységek biztosítása volt. 1942 szeptemberének végére honvédeink legyengülve, és a doni hídfőharcok miatt létszámban is alaposan megfogyatkozva rendezkedtek be védelemre a Don partján. 200 kilométernyi frontot kellett védeniük, amelyen két erős szovjet hídfő is volt. Ilyen létszámú hadsereggel ez még jól felszerelt csapatok esetében is irreális feladat lett volna. Ezzel, a szovjet birodalom ellen indított front reménytelenségével nemcsak a magyar hadvezetés, hanem a kiskatonák is tisztában voltak, mégis harcoltak és hősökké váltak. A szovjetek 1943. január 12-én jelentős páncélos erőkkel megindították a támadást a Don vonalában. A németek nem nyújtottak segítséget, a magyar támogatás elakadt a hóban. A magyar honvédek súlyos veszteségeket szenvedtek, majd visszavonulásra kényszerültek. Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. A hadtestet a német csapatok visszavonulásának fedezésére és kitörésre utasították. Előbbit közel két hétig biztosították, azután a parancsnok feloszlatta a hadtestet, ezzel nagyjából 7000 honvéd sikeresen kijutott a gyűrűből. Azonban a visszavonulás is rendkívül gyötrelmes volt, az embertelen hidegben katonák ezrei halálra fagytak. A túlélőket áprilisban kezdték hazaszállítani Magyarországra - tudtuk meg az államtitkártól. Hozzáfűzte, a keleti front „számláján” magyar oldalról közel 42 ezer hősi halott és eltűnt, több mint 28 ezer sebesült, továbbá mintegy 26 ezer hadifogoly szerepelt. A Don-kanyarban történt tragédiát követően szinte minden magyar családban gyászoltak valakit. Mindannyiunk kötelessége, hogy évről évre megemlékezzünk a keleti front áldozatairól. Azokról a magyar katonákról, akik a nagyhatalmak politikai játszmáinak és a háborúba kényszerített Magyarország érdekeinek áldozatai lettek.
A nemzet és a honvédség összetartozik
Magyarországnak mindig szüksége lesz ütőképes haderőre, így az előttünk álló fejlesztési időszakban is tevékeny törődéssel, alkotó kreativitással kell építenünk és erősítenünk a Magyar Honvédséget – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter február 21-én Budapesten, a 170 éves a Magyar Honvédség programsorozat és emlékév nyitórendezvényén.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tartották február 21-én a 170 éves a Magyar Honvédség programsorozat nyitórendezvényét. A vendégeket dr. Hermann Róbert, a HM HIM tudományos parancsnokhelyettese köszöntötte, majd a honvédelmi miniszter nyitotta meg az emlékévet. Dr. Simicskó István úgy fogalmazott: a rendezvénysorozat célja megismertetni a társadalmat a Magyar Honvédség tevékenységével, 170 éves történetével, illetve kifejezni megbecsülésünket katonáink iránt az évforduló alkalmából. Mint rámutatott, az állam megmaradása, biztonsága szempontjából mindig szükség volt katonai erőre, hogy megvédjük határainkat, függetlenségünket: a nemzet és a honvédség mindig összetartozott. Az emlékév során a tárca és a honvédség számos eseménnyel igyekszik majd méltó módon megemlékezni a Magyar Honvédség történetiségéről, helytállásáról. Dr. Simicskó István felidézte Mészáros Lázár, az első magyar hadügyminiszter egyéves hivatali idejét. Mint mondta, egy ütőképes hadsereg létrehozásához hosszú időre van szükség, ám akkor, abban a történelmi időszakban néhány hónap alatt sikerült: nem sok nemzet lett volna képes lett ilyen rövid idő alatt ilyen erőt és ilyen hősi helytállást felmutatni. A frissen megalakult Magyar Honvédség méltó ellenfélnek bizonyult a világ akkori egyik legerősebb hadseregével szemben, és az osztrák császári haderőnek orosz szövetségesét kellett segítségül hívnia, hogy le tudja verni a szabadságharcot. A honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: a honvédség titka, ereje abban rejlett, hogy a nemzettudat kialakulásának időszakában a rendíthetetlen hazaszeretet, az ebből fakadó szellemiség, hit és erő tudta előrevinni. Az ünnepséget követően dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök köszöntőjében úgy fogalmazott: büszkék lehetünk a százhetven év alatt szolgáló katonákra, mindazokra, akik a nemzetért éltek, és szolgálták hazánkat. „Van kiről példát venni” – fogalmazott, és hozzátette: a haza iránti szeretetnek, elkötelezettségnek ma is ott kell lennie a szívünkben.
Ünnepi megemlékezés a forradalom 170. évfordulóján
Pápa Város Fúvószenekarának toborzózenéje várta a pápaiakat március 15-én délelőtt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója tiszteletére rendezett városi megemlékezésen. A katonai díszalegység, a lovas huszárok bevonulásával és a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség, majd Müller Zoltán, a Vadvirág néptáncegyüttes művészeti vezetője énekelt egy huszárnótát, előadását a dunaszerdahelyi Pántlika népzenekar kísérte.
Az ünnepség szónoka dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökség államtitkára az emlékezés és tiszteletadás jelentőségéről szólt beszéde elején. Úgy fogalmazott, ezt az ünnepet minden magyar, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek is magukénak vallják, hiszen leginkább tükrözi a magyarság összefogását és szabadságszeretetét. A politikus felidézte a 48-as forradalom eseményeit, annak vívmányait, az április törvények elfogadását követő polgári átalakulást és azt, hogy a szabadságharc leverése sem állíthatta meg a társadalmi változásokat. Kitért a pápai eseményekre is Plosszer Ferenc káplán a pápai római katolikus plébánia évkönyvébe tett bejegyzéséből idézve. Az ünnepi beszédet követően Nemzetiszín csillag címmel zenés-táncos irodalmi összeállítás állított emléket a forradalom és szabadságharc eseményeinek, pápai vonatkozásokat is bevonva. A műsorban a Jókai-emlékév kapcsán az író szellemiségét versekkel és a 12 ponttal - melyet ő öntött végleges formába - idézték meg, részlet hangzott el Gál József egykori pápai kollégista Ólmos botok című verséből, melyet Petőfi szavalt el Pápán és megemlékeztek a 200 évvel ezelőtt született Görgey Artúr tábornokról, a szabadságharc katonájáról is. A műsorban közreműködött Ács Tamás, a Soproni Petőfi Színház színművésze, Glassl Dominik, a Petőfi Sándor Gimnázium diákja, a Pápa Vadvirág Művészeti Egyesület, a Pántlika népzenekar, Pápa Város Fúvószenekara és a Pápai Huszár Egyesület. A megemlékezés koszorúzással zárult, az önkormányzat, a politikai pártok, fegyveres testületek, intézmények és civil közösségek helyezték el a tisztelet és emlékezés virágait a Március 15. téri szobroknál.
Fiatal magyar filmesek és a történelem
2018. május 10-13. között egyesületünk tagja, Magyar Gusztáv meghívott vendégként vett részt Zürichben, a Magyarok Házában a Halhatlanok és a Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című filmek díszbemutatóján. Előadó volt Bárány Krisztián, forgatókönyvíró-rendező, akinek egy éves kutatásai alapján készült a film. Vendégek voltak még: Lazók Mátyás rendezőasszisztens, főszereplő, Bárány Dániel társrendező-operatőr, valamint Egressy-Molnár Viktória.
A "Nagy háború" első jelentős győzelmét az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege a galíciai Limanowában aratta. A soproni Nádasdy-huszárok 1914. december 11-én tanúsított önfeláldozása döntő tényezőjévé vált a csatának, mely évtizedeken át a magyar nemzet ünnepnapja volt. A Halhatatlanok – Limanowa, a magyar győzelem 1914 című dokumentumfilm az I. világháború első évének történetét dolgozza fel a Császári és Királyi 9-es Nádasdy huszárezred szemszögéből, Ujhegyi Béla közhuszár emlékei alapján. Fia Ujhegyi János méltón őrzi édesapja emlékeit, aki a háború kitörésének napjától harcolt az első vonalban. Az est második részében levetítették A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában címü tudományos ismeretterjesztő filmet. A Bárány testvérek mind az öt magyar koronázóvárosba (Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony, Sopron és Budapest), mindegyik koronázótemplom színhelyére és a Szent Korona legfontosabb őrzési helyeire elkísérték el a szakértőket. A filmben számos eddig ismeretlen koronázási kincsünk kerül első ízben alaposabb bemutatásra.
60. Nemzetközi Katonai Zarándoklat - Lourdes
A hagyományos és látványos megnyitóünnepséggel megkezdődött a jubileumi, 60. Nemzetközi Katonai Zarándoklat május 18-án, pénteken délután, a délnyugat-franciaországi Lourdes-ban. A rendezvényen 40 országból mintegy 14 ezer katona és számos civil vesz részt. Magyarországról közel 170 zarándok érkezett a május 18-20. közötti, évente egy alkalommal megtartott jeles eseményre.
Nemzetközi Katonai Zarándoklat megnyitóünnepségének ezúttal is a X. Szent Piusz Földalatti Bazilika adott otthont. Az idei rendezvényt a francia tábori püspök nyitotta meg hivatalosan, amikor a pápa által küldött lámpásról meggyújtotta a rendezvény gyertyáját. A megnyitóünnepség napján már kora reggel magyar nyelvű szentmisén vettek részt a magyar zarándokok a Jelenések Barlangjában. Homíliájában Bíró László úgy fogalmazott: sokak felmenői szerettek volna Lourdes-ban imádkozni, azonban a legtöbb ember csak a szentképeken látta a Szűzanyát. „Nekünk megadatott, hogy most itt lehessünk” – mondta a katolikus tábori püspök, aki arra kérte a Lourdes-ba érkezőket, hogy a mostani zarándoklatot ajánlják fel az otthon maradottaknak. A szentmisét követően a magyar zarándokok a hagyományokhoz híven gyertyát gyújtottak a Jelenések Barlangjával szemben található gyertyagyújtó helyen. Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke úgy fogalmazott: akik idejönnek a gyertyagyújtó helyre, azt hiszik, a gyertya valakiért kell, hogy égjen. „Amikor mi meggyújtjuk a gyertyát, gondoljunk azokra, akik a Magyar Honvédségben szolgálnak, de most nem lehetnek velünk. Égjen ez a gyertya mindazokért, akik most szolgálnak a hadseregben, és azokért, akik már eltávoztak közülünk. Égjen ez a gyertya az elmúlt 170 év minden magyar katonájáért!” – mondta Berta Tibor ezredes, hozzátéve: azt szokták mondani, ha az ember elmegy Lourdes-ba, akkor ott mindig történik egy csoda. Ám ez gyakran „láthatatlan”, s csak az adott ember érzi. A francia-spanyol határ közelében, a Pireneusok hegység vonulatai között fekvő Lourdes a katolikus hívők egyik legismertebb kegyhelye. Eredete 1858-ig nyúlik vissza, amikor a település melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Bernadette Soubirous-nak tizennyolc alkalommal jelent meg Szűz Mária. A barlangban található forrásnak csodatévő erőt tulajdonítanak, és már a 19. században is tízezrek látogatták évente. A katonai zarándoklatok 1958-ban kezdődtek meg, magyar katonák először 1991-ben vettek részt a nemzetközi rendezvényen, hivatalosan pedig 1994 óta képviselteti magát a Magyar Honvédség a minden év májusában megtartott zarándoklaton. Az idei zarándoklat mottója: „Pacem in terris”, azaz „Békét a világnak”. Idén közel 170 zarándok érkezett Lourdes-ba Magyarországról, többségük katona, akik a Magyar Honvédség számos alakulatában szolgálnak, illetve az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei, valamint a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei. Mellettük önkéntes műveleti tartalékosok, nyugállományú katonák, hagyományőrzők és családtagok is elutaztak a délnyugat-franciaországi kisvárosba. A zarándokokat ezúttal a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar kísérte el Lourdes-ba. A zarándoklaton részt vesz Huszár János altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes, valamint Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke. Ugyancsak részt vett a zarándoklaton Posgai András alezredes, magyar véderőattasé, akit családja is elkísért Lourdes-ba. Az idei Nemzetközi Katonai Zarándoklat nemcsak amiatt különleges, mert hatvanadik alkalommal rendezik meg, hanem azért is, mert éppen egybeesik a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepével, a pünkösddel.
Az ejtőernyős ezredre emlékeztek
A Honvédelem napja és a vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Ezred emléke előtt tisztelegve tartott megemlékezést 2018. május 24-én, délután a Honvéd Bajtársi Klub a Huszár lakótelepen, az ejtőernyős ezred emlékművénél. A rendezvényen megjelenteket Horváth Ferenc nyugállományú százados köszöntötte, külön megszólítva az ifjúságot, akiknek a következőket mondta: A Honvédelem ügye pártállástól független nemzeti ügy.
Történelmünk tele van számtalan nemes példával a Magyar Katona helytállásáról, becsületességéről és vitézségéről. Kérlek benneteket, emlékezzetek rájuk, tiszteljétek őket! A mai idők katonái is számtalan kihívással néznek szembe a haza szolgálatában. Legyen az itthon vagy külföldön. Akinek tetszik ez a férfias hivatás, bátran jelentkezzen katonának! Ahogy Hunyadi János mondta anno: Nem a szavak teszik vitézzé az embert, a csatasorban ismerszik meg ki mit ér!” Bocskay László önkormányzati képviselő ünnepi beszédében elmondta, az 1848/49-es forradalom tavaszi hadjáratának csúcsa, Buda várának visszafoglalása emlékére 1992 óta május 21-én ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját. Ezen a napon a nemzet valamennyi tagja együtt ünnepli dicső őseinket, azokat a harcosokat, katonákat, akik életüket áldozták a szabadságért, a függetlenségért, példát mutattak önfeláldozásból, bajtársiasságból, küzdeni tudásból. Bocskay László úgy fogalmazott, az idén 170 éves magyar honvédség a magyarság legszebb, legdicsőbb pillanataiban született meg, 1848-ban, amikor a szabadság érdekében forrt eggyé a nemzet. Az önkormányzati képviselő beszédében emlékeztetett Pápa város katonai hagyományaira, a szép, dicső és fájó eseményeket is felidézve. A beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői megáldották a felújított emlékművet, ahol az emlékezők később elhelyezték a tisztelet koszorúit. A rendezvény a Huszár Közösségi Házban Tomena György kiállításának megnyitójával és ünnepi klubgyűléssel folytatódott.
Emlékünnepség a Nemzeti Összetartozás Napján
Nemzeti történelmünkben nem szűkölködünk a tragédiákban, különösen nem Mohács után. Tán egy nemzetnek sincs annyi gyászos napja, mint éppen a magyarságnak. Muhi, Mohács és Buda eleste, a nagymajtényi és a világosi fegyverletétel, az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja, a német megszállás, a holokauszt helyi és országos emléknapjai, valamint az orosz megszállás, akár 1945-ben, akár 1956. november 4-én.
Trianon, e hét betűs szó minden magyarnak egyenlő kell, hogy legyen a nemzet megsemmisítési kísérletével - mondta a Himnusz hangjai után dr. Hermann István önkormányzati képviselő emlékbeszédében a Millenniumi Emlékparkban, a Pápa Város Önkormányzata által a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett emlékünnepségen. 1920. június 4-én egy tollvonással elveszítettük az egykor virágzó és minden itt élő nemzetiségnek ezredéve hazát nyújtó országunk területének több, mint kétharmadát, lakosságának jóval több, mint felét. Nem sorolom a közismert adatokat, amelyeket itt a pápai Millenniumi Emlékparkban sétálva a történelmi városnevek mentén úgyis láthatnak. De megemlítem, hogy még Lengyelország is kapott kicsivel több, mint 500 négyzetkilométer területet és néhány ezer gurál lakost, egyébként itt van az egyik legszebb Magyar Szentek temploma, egy kis fatemplom a havasokban. Magyarországon az egyetlen igazából senki által nem támogatott hősi küzdelmet a Székely Hadosztály harcosai vívták. Mindössze néhány helyen értük el a határmódosításokat: az első volt Balassagyarmat. Kerca és Szomoróc lakóinak felkelése az osztrák hatalom ellen, szintén eredményes volt. A legismertebb a soproni szavazás, ahol a város és környéke döntött hazánk mellett. Itt nem szabad elfelejteni a második önvédő harcos csoportot, a Rongyos Gárdát, a Lajta Bánságot, Héjjas Ivánnal és Francia Kiss Mihállyal az élen. De az 1923-as osztrák fennhatóság alatt megtartott Vas vármegyei népszavazással is 9 kisebb település tárt vissza. Somoskő és Somoskőújfalu visszatérését egy angol tiszt fogfájása és a bányatulajdonos fogorvos sikeres kapcsolata oldotta meg. Végezetül az utolsó határmódosítás egy szemfüles szatmári iskolaigazgatónak köszönhető, aki észrevette, hogy települése, Zajta nem szerepel a Romániához csatolandó települések listájában. A nemzetgyilkosság után, mintegy évtizeddel vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és a gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István miniszterelnökök vezette ország, mint a főnix, feltámadt halottaiból. Nemcsak mérhetetlen inflációt, a nyersanyag nélkül maradt feldolgozóipart, a menekültek nehézségeit, hanem a ránk kényszerített fegyverkezési korlátozásokat, a magyar ág addig soha nem látott oktatási, kulturális felemelkedését is megoldották, munkával, tehetséggel - emelte ki az önkormányzati képviselő, majd hozzátette, az elmúlt nyolc esztendőben ennek a gyászos emléknapnak a nemzetegyesítő ereje kiteljesedett. Ma már minden határon túl rekedt, vagy oda kivándorolt magyar felveheti újra ősei jogán a magyar állampolgárságot. Ezzel olyan jogokat élvezhet, amelyek érzékeltetik vele, hogy ő is integráns része a magyar nemzetnek. A magyar gazdaság képes segíteni a minden utódállamban elmaradottabb anyanyelvű oktatást az óvodáktól az egyetemekig. Ugyanígy képes segíteni a területek gazdasági fejlesztését is - tette hozzá dr. Hermann István. A beszédet követően a Szent István Római Katolikus Általános Iskola diákjai emlékeztek meg az elcsatolt területekről. A diákokat Schrei Balázs készítette fel. A műsort követően a jelenlévők közösen keresték fel az Országzászló emlékművet, ahol a koszorúk elhelyezése után a Szózat hangjaival zárult az emlékünnepség.
Kmety emléktábla avatása
A Tapolcafői Forrás Tanösvényt 2011. március 22-én, a víz világnapján adták át. 2018. július 8-án, vasárnap két újabb látványosággal gazdagodott a kirándulóhely: készült egy fahíd és emléket állítottak Kmety György honvédtábornoknak.
A sétány egyik szép pontja az Örvény-tó, melyhez egy legenda is kapcsolódik: a Hadtörténelmi Levéltárban megtalálható az irat, mely szerint 1849. június 28-án Kmety György honvédtábornok dandárjával megpihent Tapolcafőn, a forrás körüli részen. Itt írta jelentését Pöltenberg Ernő tábornoknak. A legenda szerint az egyik huszár be akarta bizonyítani bátorságát társainak, ezért át akarta ugratni az Örvény-tavat. Sajnos a bravúrosnak szánt vállakozás tragédiába torkollott, a ló patája megcsúszott, s mindketten a tóban lelték halálukat. Azóta a forrás légbuborékairól azt tartják, hogy "hortyog a vén huszár" - mesélte el a legendát az elnök. A Tapolcafői Kertbarát Kör a 205 évvel ezelőtt született Kmety György előtt tisztelegve egy emlékhelyet alakított ki, az emléktábla előtt egy időkapszulát is elhelyezett, benne többek közt ott van a kör falinaptára, a tagok névsora, cikkek a tanösvényről. Az emlékhely kialakításást, az emléktábla elkészítését Kiss Ernő, Megyeri László, Zsegraics Gyula is támogatta. Az emléktáblát Unger Tamás alpolgármester és Kiss Ernő lepezte le, az időkapszulát Somogyi Zoltán és Megyeri Zoltán helyezték el. Az időkapszulát Banai Gyula kőműves mester zárta le.
Időutazás: Bajvívó magyarok
Egyesületünk 2018. július 14-én hívta életere újra A Hegy Napja elnevezésű programját, melyen bemutattuk, hogyan éltek régen az őseink, miképpen kapcsolódtak a természethez, milyen tudásuk, értékeik voltak. A változatos rendezvényen megidéztük a Kárpát-medencében élt népek szokásait, tradícióit, ruházatát, fegyverzetét, harci technikáját, a korabeli csatákat, továbbá a pásztorok és a lovaskultúra világát - meghívott vendégeik közreműködésével.
A vendégeket és az érdeklődőket az immár 11. alkalommal megszervezett programon dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő köszöntötte, aki köszönetet mondott a hagyományőrzők áldozatos munkájáért. A lovasok nemes versengésben mérhették össze tudásukat, egy látványos akadálypályán kellett íjjal lőniük, karddal bánniuk és ügyességi feladatok is várták őket. A hegy napján életre kelt a történelem, a látogatók ízelítőt kaptak a középkori magyarok mindennapjaiból, láthattak vitézi és lovasíjász bemutatót, középkori bajvívást, izgalmas csatajeleneteket, bepillantást nyerhettek a török íjászat és a hastánc világába, de megismerkedhettek a kor zenéivel is. A történelmi kavalkádot élőképek, kirakodóvásár, játékos foglalkozások, jurtakiállítás, a Természet Ösvénye és a Természet Háza, valamint a kilátó tette még gazdagabbá. A programot a Pápai Huszár Egyesület szervezte, de ott volt a rendezvényen a tatabányai Múltunk és Jövőnk Egyesület, a szári Vértes Egyesület, a pápai Zafír Tánccsoport, a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók Rendje, a Sub Rosa régizene együttes, a döbröntei Szarvaskör Egyesület - Himfy Bandérium, a Hagyományok Hegye Egyesület, a pápai Delta Íjászegyesület, a Sindő Együttes, a Pápai Lovas Club, a Kassai Lovasíjász Iskola Németh törzse, a Hét Csillag Egyesület - s még nagyon sokan, akik segítettek abban, hogy a több mint ezer látogató jól érezze magát.
Az 1878-as maglaji orvtámadás emléknapja
2018. augusztus 2-án, csütörtökön a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár vállalkozott egy újabb, az Osztrák-Magyar Monarchia hadtörténetét megidéző emléknap ismételt megtartására, amelyen egyesületünk is képviseltette magát.
Az 1878-as boszniai okkupáció során - augusztus 3-5. között - Maglaj községnél a császári és királyi 7. huszárezred 5. százada 40 fős veszteséget szenvedett, a civil lakosság hitszegő magatartása miatt. A történtek „a maglaji orvtámadás” néven vonultak be a köztudatba, és egészen az 1990-es évek elejéig szokásban volt, hogy ebben az időpontban a leszármazók emlékmisét mondassanak a budapesti Szervita templomban, amelynek homlokzatán a 7. huszárezred emlékműve található. Ez a szokás éledt most újra. A Rácz-Almási Paczona huszárkapitány vezette 5. század azt a feladatot kapta, hogy derítse fel az utat, valamint segítsen élelmiszert beszerezni a csapatok számára. Erre a célra 20 ezer korona is volt a főhadnagynál. Augusztus 2-án, az esti órákban ért a század Maglaj faluba, ahol a bíró és a helyi lakosok szívélyesen fogadták őket. Az invitálás ellenére szerencsére a huszárok a falun kívül vertek tábort, majd másnap folytatták útjukat, egy fél szakasz huszárt előreküldve. A falu után 500 lépéssel az út összeszűkült, és az út melletti magaslatokon nagyszámú felkelő gyülekezett. Paczona kapitány visszafordulásra adott utasítást, közben gyilkos golyózápor zúdult a huszárokra. A huszárok elkeseredett vágtában kitörtek a faluból, és az előző napi táborhelyen gyülekeztek. Az első gyülekezésnél a 154 fős századból még csak 60-an voltak meg, de végül, mikor a leszakadt huszárok és előkerültek, kiderült, hogy csak mintegy 40-en vesztették életüket és nyolcan sebesültek meg. A monarchiás és első világháborús hagyományőrző csapatokat tömörítő Centenáriumi Honvéd Hagyományőrző Gyalogdandár feladatának tartja, hogy megmentse a Monarchia hadtörténetéhez kapcsolódó eseményeket a felejtéstől. Ennek egyik állomása, hogy ehhez a jórészt elfelejtett fegyveres konfliktushoz, a boszniai okkupációhoz tartozó események, a hősi halottak emlékét fenntartsa. A szentmisét Rácz István százados, katolikus tábori lelkész celebrálta. A liturgia után a jelenlévők megkoszorúzták a templom homlokzatán található hősi emlékművet.
Pápai Történelmi Játékok 1848 jegyében
2018. augusztus 11-én, szombaton egyesületünk tagjai immár 23. alkalommal öltötték fel egyenruhájukat, hogy felevenítsék eleink dicső tetteit. A 170 éves Magyar Honvédség pápai programjaihoz kapcsolódva hagyományőrzőink a Történelmi Játékokra invitálták az érdeklődőket augusztus 11-én. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, valamint Pápa Város Önkormányzata és a JMSZK segítségével elevenedett meg a történelem. A rendezvényhez egy, a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred történetét felelevenítő kiállítás és kézműves játszóház is kapcsolódott.
A Pápai Történelmi Játékok részeként minden esztendőben megemlékezünk a hősökről is. Lubienski János huszár altábornagy Korvin utcai emléktáblájánál koszorúztunk először, majd a lovas huszárok menete átvonult az Esterházy úti világháborús emlékművekhez. Pusztai Boglárka versmondását követően Bolla Kálmán hagyományőrző huszár őrnagy, egyesületünk elnöke mondott beszédet. - A hősöket rettenthetetlen, bátor férfiaknak képzeljük. Vajon nem féltek ezek a hőseink? De igen! Ám tették azt, amire esküdtek: védték a hazájukat becsülettel, önfeláldozással - mondta Bolla Kálmán, majd hozzátette, hogy az első világháború óta 100, a második világháború óta 70 esztendő telt el. Mindkét világégés nagy próbatétel volt a dédapák, nagyapák és apák számára. - Mi, ma élő utódok is próbatétel alatt vagyunk, hogy képesek vagyunk-e méltóképp emlékezni azokra, akik előttünk jártak. Legyünk méltó utódok, mondjuk el gyermekeinknek, unokáinknak, hogy mi történt az elmúlt őrült évszázadban, és ne felejtsük a hősök emlékét! - hangsúlyozta a hagyományőrző huszár őrnagy. Az emlékezést koszorúzás zárta. Ezt követően a huszárok átvonultak a Bajvívó térre, ahol elkezdődött a huszárparádé és a hadijáték. Az alkalomra vendégeket is hívtunk: a Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrzőket, a Vértes Egyesületet, a 47. Zalai Honvéd Zászlóaljat, a Veresegyházi Katonai Hagyományőrző Egyesületet, a Váci Huszár és Nemzetőr Bandériumot, a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesületet és a Bakonyi Betyárokat. Az egyesületünk zenekara katonanótákat játszott, s színpadra léptek a Tánc-Lánc AMI és a Pápai Vadvirág Művészeti Egyesület táncosai. Köszöntőt Soós Gyula őrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Veszprém Megyei Toborzó és Érdekvédelmi Központjának parancsnoka mondott. A bemutató ügyességi lovasversennyel kezdődött. A huszár legfontosabb fegyvere és egyben társa a lova volt. Huszárlónak a gyors, erős és bátor ló volt alkalmas, de emellett rengeteg gyakorlás és alapos kiképzés kellett ahhoz, hogy ló és lovasa nehéz terepen, a harci tűzben is végre tudja hajtani feladatait. A bemutatóban nyolc lovas vett részt és olyan feladatokat kellett végrehajtaniuk, melyekkel akár a harctéren is találkozhattak eleink, volt például kopja- és kardhasználat, de ugratás is. Ezt követően a győri lovas nemzetőrök karusszelét láthatták. A karusszelt a lovak báljának is nevezik, hisz ló és lovasa a zenére egymás mozdulatsorát követi, szigorúan kötött koreográfia alapján. Aztán következett a várva várt hadijáték, mellyel az 1848-49-es forradalomnak és szabdságharcnak állítottunk emléket. 1849. június 27-én a Kisalföldön összevont osztrák seregtest elérte a Marcal vonalát. Kmety György, a magyar dunántúli erők tábornoka a Pápa melletti Ihász pusztánál állította fel csapatait az ütközethez. Ezt rekonstruálták a hagyományőrzők a bemutatójukban. A nehéz ütközetben a két ellenséges sereg alig tudott kibontakozni egymás halálos öleléséből, nehéz, keserves győzelem után a Kmety-hadtest véresen, sebesülten, de a győzelem mámorában vonult be Pápára - ezt a dicsőséges bevonulást most is nagy tapssal köszöntötte a közönség.
