A Pápai Huszár Egyesület megalakulása
Több, mint 500 éves fennállás után a magyar huszár letette végleg a fegyvert. Nem az ellenség, hanem a technika előtt. Nincsen Európában hadszíntér, ahol ne harcolt volna, ne hullatta volna vérét. A harcolt legfelsőbb hadura parancsára, sose kérdezte, hogy kiért és miért, legkevesebbet saját hazája, saját fajtája érdekében. Hosszú évtizedeken keresztül szó sem lehetett arról, hogy megemlékezzünk hősi tetteikről, bátorságukról a nagyszerű „huszár – és lovas szellemről”. Gyermekkorom áhított példaképe volt a gyönyörű zsinóros ruhában feszítő, fényes karddal felszerelt lovas katona. Így hát sokat olvastam történetükről, dicsőségükről és tragédiájukról. Az én korosztályom még találkozhatott személyesen olyan hősökkel, akik átélték az első világháború borzalmait, ahol az utolsó igazi lovas rohamok zajlottak.
A Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred parancsnoksága és I. osztálya Pápán állomásozott. A II. osztály elhelyezési körlete Érsekújvár volt. l9l4. augusztus l7-én Gorodok-Satanownál a vörös ördögök utolsó nagy lovasrohama tragédiába torkollott. Az érsekújvári osztály csaknem teljesen megsemmisült. A harmincas években a tiszteletükre emelt emlékműnél a II. világháborúig minden évben megemlékeztek az ezred szomorú végnapjairól. Aztán sok-sok éven keresztül csak az idő és a moha szürkesége borította az emlékművet, na és néha egy-egy odacsempészett virágszál.
Elsősorban az ő tiszteletükre, dicsőségük és emlékük megőrzésére, de minden idők huszárjainak emlékére, kik ártatlanul lettek áldozatai a történelmi korszakok különböző érdekeinek – egy hagyományőrző egyesület létrehozásán fáradoztunk. Néhány lelkes kezdeményező (Tóth Kálmán, Bedők János, Bolla Kálmán) – irányításával l992. június 30-án – az országban hatodikként – megalakult a Pápai Huszár Egyesület. A hathónapos próbaidő eltelte után l993. január l-vel teljesjogú tagja lettünk az akkor úgynevezett Európa Unió Magyar Lovas tagozatának. (Ma úgy nevezik: Magyar Huszár – és Katonai Hagyományőrző Szövetség). Ezt a szövetséget az előttünk l990 és 199l-ben alakult négy vidéki egyesület a Budapesti Történelmi Lovas Egyesület irányításával hozta létre. l993. január 3-al, aztán megtörtént az egyesület hivatalos bejegyzése is. 25 felnőtt taggal, három kishuszárral, 6 fő pártoló taggal indult útjára ez a nagyszerű vállalkozás. (Sajnos l5 év után a harmincnégy főből mindössze ll fő tagja a jelenlegi egyesületnek.) Az alapító tagságot a lovaglás szeretete és a magyar huszár iránt érzett mélységes tisztelet hozta össze. Egyesületünk célul tűzte ki a magyar lovas – és huszár hagyományok felélesztését. Törekszik a lovas – és huszár hagyomány színvonalasabbá tételére és arra, hogy minél szélesebb rétegek ismerhessék meg nemzeti múltunkban, de a világtörténelemben is jelentős szerepet játszó huszárság történetét, kultúráját.
Elhatároztuk az egykoron Pápán állomásozó tragikus sorsú 7. honvéd huszárezredről a szélesebb körű ismeretanyag nyilvánosságra hozatalát. Már a kezdeti időszakban tervbe vettük, hogy részt kívánunk venni a hazai és külföldi huszártalálkozókon, bemutatókon, felvonulásokon, koszorúzási és megemlékező ünnepségeken, hagyományőrző összejöveteleken, továbbá minden olyan kultúrális és egyéb rendezvényen, amibe a huszár beleillik, de elhatárolódva a politikai nézetektől. Ahhoz, hogy méltó módon tudjuk megemlékezni dicső elődeinkről, mindenek előtt a huszár emlékmű rendbetételét, tisztítását tartottuk fontosnak. Nagy László volt egyesületi tag felajánlásával az emlékmű rendbetétele meg is valósult. Ettől kezdve évente augusztusban szervezzük itt a megemlékezéseinket.
Kezdeti terveink között szerepelt az is, hogy külsőleg megjelenítsük a huszárezred lovas katonáját. l994. nyarára l0 főnek saját költségén sikerült elkészíttetni a honvéd huszár egyenruha másolatát, amivel a döbröntei huszártáborban és az azt követő városi huszárparádén be is tudtunk mutatkozni.
Bár az egyesületünk létrehozását elsősorban a pápai huszárezred motiválta – hagyományőrző egyesület lévén – amikor arra alkalom adódik, történelmünk különböző korszakainak lovas katonáját is meg tudjuk jeleníteni. Így történt az, hogy már 1992. augusztus 20-i ünnepségen egyesületünk honfoglaló magyar ruházattal és felszereléssel lovon jelent meg. A ló állományt a Pápai Lovas Club biztosította, és azóta is biztosítja. Még ezen a nyáron l6 rend kuruc kori dolmányt és süveget csináltatott az egyesület. Ennek legfőbb támogatója Szabó Károly, egy volt egyesületi tagtársunk volt. Zászlót készíttettünk Somogyi Győző festőművésszel, a Balaton-felvidéki Huszár Egyesület tagjával. Kuruckori felszerelésben még ezen az őszön megrendezett NEJ-en vettünk részt, ahol felvonultunk és egy lovas karusszel produkciót mutattunk be. Nem teljes részletezéssel, de a legfontosabb tudnivalók közreadásával ez volt a huszár egyesület l5 évéből a megalakulástól számított első év tartalma. Akkor terveztettünk, fogalmat és ígéretet tettünk, később lettek sikerélmények, elismerések, de voltak azért kritikák és viták is.
A hagyományőrzések különleges módja még nem egyformán elfogadott a köztudatban. Ezért kell hát megjelenésünkkel, szerepléseinkkel, az egyesületre vonatkozó szabályok betartásával, a viselkedésünkkel számunkra méltó megbecsülést kivívni, bárhol, ahol megjelenünk.
Bedők János
h.ő. huszárkapitány
