Megemlékezés az urivi áttörés 78. évfrodulóján
2021. január 10-én, vasárnap a doni áttörés 78. évfordulója alkalmából szűk körben, az érvényben lévő járványügyi szabályok betartásával gyertygyújtással egybekötött néma főhajtást tartottunk a Szent István út és az Esterházy út kereszteződésében található II. világháborús emlékműnél.
A doni katasztrófa az egyik legsúlyosabb vereségként vonult be a magyar hadtörténelembe, és a második világháború magyar történetének meghatározó elemévé vált. A második magyar hadsereg az 1942 nyarától zajló harcokban, bár 27 ezer fős veszteséget szenvedett, de nem tudta teljesen elfoglalni a Don-kanyart és a közel 200 kilométeres frontvonalnak számító doni partszakasz védelmére a nem egészen kétszázezer ember elégtelennek bizonyult. A legnehezebb helyzetekben kitartó magyar katonák ellenállása akadályozta meg a Vörös Hadsereg által kitűzött stratégiai célok elérését, mert nem tudták átkarolni a Don-kanyar német-magyar alakulatait, így azok megmenekültek a sztálingrádihoz hasonló gyilkos katlan csatától. A 3. magyar hadtest kimagasló teljesítményeként mint az „utóvédek utóvédje” fedezte a német hadsereg visszavonulását, és január 26-án, utolsónak hagyta el a doni csatateret. Jány Gusztáv főparancsnok végsőkig ragaszkodott Horthynak „utolsó emberig való kitartásról” szóló utasításához, ezért pusztult el a 2. hadsereg közel százezer katonája, és mégennyien sebesültek meg és kerültek hadifogságba. Ezekre a magyar katonákra emlékeztünk, akik a világháborúban a doni harcmezőn vesztették életüket. Az emléktáblához elhelyezett koszorúval nem csak a hősök emléke előtt tisztelegtünk, hanem azoknak a családokra is emlékeztünk, akik a harcok során vesztették el szeretteiket.
Forradalom és szabadságharc 173 év távlatából
A koronavírus-járvány miatt az idén sem tudtunk méltó képpen emlékezni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. 2021. március 15-én, hétfőn 13.45-kor egyesületünk elsőként díszőrséggel és koszorúzással emlékezett meg a 173 évvel ezelőtt történtekről a Március 15. téren található emlékműnél.
Néhány perccel később dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, dr. Áldozó Tamás polgármester ás Unger Tamás alpolgármester koszorúzott a nemzeti ünnep alkalmából. Ünnepi műsorok és emlékbeszéd híján polgármester úr a médiában tette közzé az ünnepkörhöz fűződő gondolatait: Egy ideje nincsenek ünnepeink. Ünnepeink sincsenek, de a hétköznapjaink is másfélék lettek: csonkák, hasadtak, távolságtartással telik. Aztán amikor a régi életünk olyan messzinek tűnik már, nehéz magunkra vennünk az ünnepek méltóságát. Számoljuk a veszteségeinket az üzletben, élményekben, emberi életekben, közben pedig ünnep van. Ünnep, ami valamiféle gazdagodásnak a szimbóluma, ugyancsak a számadás ideje, alkalom annak elősorolására, hogy a történelem fordulatainak köszönhetően miért lettünk többek, miért lettünk tehetősebbek még akkor is, ha diadalainkat vereségek szegik, ha életpályák sokasága torkolott is emigrációba, bujdosásba, vagy végződött éppen a bitófán - írta városunk vezetője.
Nyolcvan éve halt hősi halált Jutaspusztán
2021. április 12-én, hétfőn egyesületünk szűkkörű megemlékezést tartott a helyszínen, majd a veszprémi temetőben. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1941. április 12-én halt hősi halált vitéz Bertalan Árpád, amikor Jutaspusztán lezuhant az a repülő, amely a délvidéki bevetésre szállította volna az általa vezetett ejtőernyősöket.
A magyar katonai ejtőernyőzés úttörője 1898. október 20-án született Pozsonyban. Miután elvégezte a Budapesti Hadapródiskolát, mint tiszthelyettes harcolt az olasz fronton a bosznia-hercegovinai 3. tábori vadász zászlóaljnál. Elsődleges feladata az volt, hogy váratlan éjszakai rajtaütésekkel és erőszakos felderítéssel állandóan zavarja és nyugtalanítsa az ellenséget, valamint, hogy foglyokat ejtsen. Sikeres vállalkozásai után zászlóssá, később pedig hadnaggyá léptették elő. Részt vett a Globocak-hegycsúcs elleni támadásban 15 fős rohamcsapatával. Az akció során három olasz állást számolt fel, több száz foglyot ejtett és 6 nehéztarackot zsákmányolt. Haditettéért 1918-ban megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, majd pontosan tíz évvel később, 1928-ban a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét is. Az I. világháború után, hivatásos tisztként átlépett a régi hadseregből a nemzeti hadseregbe, s a győri gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot. 1922. augusztus 15-én avatták vitézzé, szeptemberben előléptették főhadnaggyá, 1927. november elsején pedig százados lett. 1935 tavaszán Magyaróvárra helyezték át, ahol május elsején átvette az árkász század parancsnokságát. 1938-ban nekilátott a honvédség egyik elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek a megszervezéséhez, amelynek kiképző parancsnoka lett előbb Szombathelyen, majd Pápán. Az alakulat teljes egészében önkéntesekből, elsősorban fiatal sportemberekből állt. Tagjai különleges kiképzést kaptak közelharcból, mesterlövészetből és mindenféle terhelés elviseléséből. 1939 novemberétől már őrnagyként szolgált. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indult bevetésre egy öt gépből álló ejtőernyős zászlóalj élén. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillent, lezuhant és kigyulladt. A katasztrófában a négyfős személyzet, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és 17 ejtőernyőse hősi halált halt. A katasztrófát 8 ejtőernyős élte túl, többek között Bakó István, Urbán László, Székely Sándor és Szokolay Tamás. Nevét 2016-ban vette fel a szolnoki alakulat, a mai MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár.
